Szóval megérkeztünk a hajóra. Egy kicsit bajban voltunk ezzel a poszttal, ugyanis annyi dologról írnánk, hogy először azt sem tudtuk, hogy kezdjük el. Aztán úgy döntöttünk, hogy a jó öreg "ahogy esik, úgy puffan"-elv mentén haladunk. Elkezdjük valahol, aztán majd egyszercsak eljön a vége.

Étkezés

Mi már 12.00 körül a hajón voltunk, ám 13.30-ig nem lehetett elfoglani a szobákat, így el kellett ütnünk azt a másfél órát valahogy. Mivel a kézipoggyászunk egy-egy húzós bőrönd volt, ez korlátozta a lehetőségeinket (javaslat: ha meg tudod oldani, hátizsákot vigyél), így úgy döntöttünk, megnézzük a kajáldákat. Úgyhogy kezdjük is ezzel.

A hajón gyakorlatilag reggeli 6.30 és hajnali 1.00 között nincs olyan időpillanat, amikor valahol ne kapnál enni. A maradék öt és fél órát ha nem bírod ki, a szobaszervíz egy jelentékenyebb összeg ellenében még mindig rendelkezésedre áll. Reggel 6.30-kor indul a nap a reggelivel, amely körülbelül 10-ig tart. Ezután egy ideig "snacken" kell élned (hamarosan kifejtjük, mi is az), majd dél körül van egy két órás intervallum az ebédnek. Ezután ismét egy rövid snack-szünet, majd jön a délutáni nasi. 18.30-22.00 között vacsora, utána pedig a late night snack.

A főétkezéseket három helyen oldhatod meg:

Tides:

Ez a fő étterem, a hajó egyik felét két szinten teljesen elfoglalja. Úgy kell elképzelni, mint egy bazinagy éttermet, ahol minden asztalnak saját pincére van. A vacsorához dress code van, a többi étkezésnél csak azt kérték, hogy ne fürdőruhában menj be. Amennyiben itt vacsorázol, úgy az estének megfelelő öltözetben kell megjelenni: a legkeményebb a formal night, amikor is öltöny - nyakkendő az elvárás. Ezt követi a smart casual, amikor egy hosszú ujjú ing + valamiféle nem farmer tökéletesen megteszi. A casual a pólók, farmerek, teniszpólók ideje - ám rövid nadrágban ekkor sem lehet belépni. E mellett volt még tropical / white night, és 70-es évek este is.

A vacsorához külön menülapjuk van, nyolcféle előétel, főétel, és desszert közül lehet választanod egyet-egyet. Ezen kívül van három extra étel, ami viszont fizetős - lásd a lentebbi kép alján.

Az ültetésről azt kell tudni, hogy akinek fix időpontja van (ezt az utazás előtt a foglaláskor eldöntheted, de utána bármikor módosíthasz rajta), annak az asztala, és ezáltal a társasága is fix lesz. De kérhetsz kétszemélyes asztalt is, ha akarsz. Ez utóbbi feltétel viszont nem feltétlenül igaz azokra, akik nem fix időpontra mennek, hanem amikor jólesik (ezt hívják My Time-nak): ez esetben a legelső szabad asztalnál kaptok helyet, ahol 6 másik emberrel osztoztok. Ha ez nem tetszik, várhattok kétszemélyes asztalra, ám ez 30-60 percbe is beletelhet.

Mi úgy döntöttünk, bátrak leszünk, ezért egyszer itt vacsoráztunk, mégpedig az egyik smart casual estén. Feltöltöztünk hát szép ruhába (most itt nem térnék ki arra, hogy mennyi gondolkodással jár a pakolás során, hogy a rengeteg short, flip-flop és póló mellé melyik hosszú ujjú inged és szövetnadrágod tedd be a bőröndbe ... és mi még öltönyt nem is hoztunk), majd lementünk az étterembe: hogy aztán összekerüljünk egy fiatal amerikai párral, ahol a lányzó egy csinosabb felsőben, a srác pedig pólóban, világos színű nadrágban és tangapapucsban jelent meg ... na, ennyit arról, hogy a dress code-ot mennyire veszik komolyan. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy egy formal night-on egy pólóval például simán elhajtottak volna.

Kaptunk még rajtuk kívül két svéd, ám Amerikában élő lányt, és egy idősebb amerikai párt. Elég korrekt társaság voltak, bár a végére már annyira "elamerikanizálódtak" a témák, hogy a vacsorára szánt kb. 75 perc elég is volt.

Mivel nem akartuk, hogy bunkó k-európainak nézzenek, ezért eltekintettünk a kaják fotózásától - reméljük elnézitek ezt nekünk. Marietta lazacot evett, én pedig (kövezzetek meg érte) grillezett steak-et, félig átsütve. A kaja jó volt, de semmi extra. Ez egyébként általánosságban is elmondható: semmi olyat nem ettünk, amire azt mondanánk, "na ez volt életünk legjobbja ebből a műfajból", de minden finom volt.

Windjammer:

Ez az a hely, ahová azok mennek enni, akik a kevésbé úrias társaságra vágynak, és/vagy nincs kedvük kiöltözni. Na ezek voltunk mi.

A konyhával együtt megintcsak a hajó felét foglalja el, ám csak egy szinten. Ez az úgynevezett "büfé", ami annyit takar, hogy 6-7 óriási körpulton sorakoznak a kaják, te pedig magadnak rakod össze, hogy mit akarsz enni.

Azt hittük, ismerjük a terülj-terülj asztalkám fogalmát, de ez itt átértékelődött bennünk. Kérdezz bátran, hogy volt-e ez vagy az a menüben? Volt. Nem tudsz olyat mondani, amit a 7 nap alatt itt ne kóstolhattunk volna meg: a ráksalátától kezdve a hamburgeren át a gépi fagyiig minden volt - na jó, paprikás krumplit nokedlivel speciel nem láttam, kicsit rosszul is esett. Volt cserébe indiai, kínai, mexikói étkezés, állandó burger bár, salátabár, vagy hatféle kenyér és péksütemény, reggelihez külön gyümölcspult, ebédhez és vacsorához süteményes pult. Itt is voltak pincérek, itt azonban ők csak lepakoltak utánad az asztalról.

Egyszer pont a mi asztalunkat nézte ki valaki, ezért ahogy felkeltünk, már ült is volna le - én meg előzékenyen elkezdtem neki összepakoltni a tányérjainkat, hogy addig is le tudjon ülni, amíg az illetékes odaér. A kínai pincérkislány azonban olyan lendülettel termett ott, és olyan hangsúllyal mondta, hogy majd ő csinálja, hogy szerintem szabályosan megsértődött azon, hogy én itt belekontárkodom az ő feladatába (ha a Karib-tengerre jössz, nem veheted el a pincérek munkáját!).

A másik kedvenc elemünk az állandó kézfertőtlenítés volt: minden egyes központi helyiségbe (legyen az színház, étterem, stb.) belépve be kell dörzsölnöd a kezed a bejáratnál álló fertőtlenítővel. Ennek az étteremnek a bejáratánál időnként egy kollegina állt, aki minden belépőt a "washy-washy" köszöntéssel üdvözölt, egyben barátságos módon fel is hívva a figyelmet arra, hogy seprűnyéllel kerget ki a kajáldából, ha most azonnal nem lesznek tiszták a kezeid. A harmadik napon már mi is tudtuk mi a dörgés, ez a kifejezés a kedvencünkké vált :) 

Egyébként ha belegondolunk, ennek van létjogosultsága. Több tucat náció, a világ különböző pontjairól, egy hétre összezárva. Elég csak egy ember, aki vécézés után nem szeret kezet mosni ...

Különleges éttermek:

Az eddigiek voltak az úgynevezett ingyenes opciók, de ha egy igazi hölgy / úr vagy, akkor természetesen nem elégszel meg ezzel. A hajó területén volt több, úgynevezett "speciality restaurant", ahol fejenként 30-40 dollár közötti áron (+ italok + borravaló) vacsorázhattál.

Volt egy olasz étterem, egy sushibár, egy steakhouse - személyes tapasztalat híján sajnos ezekről nem tudunk bővebben beszámolni. A legelitebb étterem viszont a "Chef's Table", ahol a főszakáccsal és néhány borásszal közösen költhetsz el egy ötfogásos vacsorát, ahol minden fogás mellé jár egy-egy pohár bor. Szolid 65 dollár / fő, a hülyének is megéri, no.

Viszont az eddig bemutatott helyek csak a főétkezésekre voltak alkalmasak, a "snacket" nem itt szolgálták fel. 

Solarium Bar:

Arra a medence szintjén egy külön bár szolgált. És hogy mi volt a snack bárban? Friss gyümölcs, saláta, pizzaszelet, szendvics, darabolt gyümölcs, aprósütemény (cookie) közül lehetett választani. Nagy duzzogva azért mindig sikerült találnunk valamit.

A körülmények demonstrálására elég annyit mondani, hogy én az első három napon annyira bezabáltam a délutáni intervallumokban, hogy vacsorázni szinte már soha nem bírtam rendesen. Úgyhogy kénytelen voltam asszonyi szigor alá vetni magamat, hogy mindent ki tudjak próbálni :) El kell ismerni, a kevesebb több volt, sokkal jobb volt, hogy délután nem ettem tele magam szendvicsből és pizzából.

Italfogyasztás

Tudom én, hogy mindenkit csak a pia érdekel, szóval beszéljünk erről is egy kicsit. A helyzet az, hogy csak az alap italok voltak benne az utazás árában: reggelihez narancs- és almalé, napközben pedig több helyen is elérhető víz, limonádé, és édesítetlen ice tea. És ennyi. Bizony, minden másért fizetni kellett - ezért is használtuk ki, hogy felvihettünk egy üveg bort + egy 8 dobozos szénsavas pakkot.

A hajón háromféle italcsomagot lehet kapni: a napi 8 dollárt kóstáló soda-csomagot (szénsavas üdítők korlátlanul), a napi kb. 12 dollárba kerülő "minden, ami nem alkoholos"-csomag, és a kb. 20-25 dolláros "mindentbele" csomag.

Tájékoztatásul: egy üveges víz 3 dollárba, üdítő 4 dollárba, egy üveg sör 6 dollárba, az olcsóbb koktél 9 dollárba, a drágább 12 dollárba került, sör + rövid együtt 10 dollár volt, a borok 7 dollártól indultak poharanként. És persze minden nap van valami italakció, viszont a kedvencünk az ananászban felszolgált ital volt - na ennek nem tudtunk ellenállni.

Itt egy kép a sörválaszték egy részéről, nagy meglepetést nem fog okozni. Számomra az egyetlen újdonság az "Ultra" nevű sör - amely itt jól megbújik a háttérben. Egy csomó amerikai ezt itta.

Gondolkodtunk azon, hogy az utolsó napra megvesszük a korlátlan italcsomagot. Persze kiderült, hogy ilyen opció nincs: vagy megveszed az egész út idejére (tehát a fenti napidíjakat szorozd be gyorsan héttel, és még kettővel, ha mindkettőtöknek kell a csomag!), vagy nem veszel csomagot. Az utolsó két nap árultak kupont, amivel 10 ital lett volna 85 dollár + persze a felszolgálói díj. Maradtunk annál az opciónál, hogy ha nagy ritkán kellett valami, megvettük a bárban. Na meg amúgy is inkább a szigetek helyi söreit kóstoltuk végig.

Még egy érdekesség: a korlátlan szénsavas üdítő-csomagot például úgy oldották meg, hogy van egy automata, amely csak azt az egyfajta poharat fogadja el, amit azok kaptak, akik megvették a csomagot. Így a bárban a pincéreknek sem kell egész nap a kólát hozni-vinni, viszont mégis teljesül, hogy annyit iszol, amennyit akarsz. A modern technika ...

Fizetés

Ha már fizetés: már említettük talán, hogy a hajó készpénzmentes. Induláskor kaptál egy névre szóló SeaPass kártyát, ezen volt mindened. Ezzel fizettél, ezzel hagytad el a hajót, ezzel jöttél vissza, stb. Vagyis ha például megkívántál egy italt a medence mellett ücsörögve, akkor odaadtad a kártyád az épp arra járó pincérnek, aki azt lehúzta, és hozta az italodat. 

Pincérek egyébként kb. mindenhol voltak, a medencétől kezdve az éttermeken át a kaszinón keresztül a színházig. De tényleg mindenhol - a lényeg, hogy fogyassz. Minél többet. Az egyenlegedet a szobádban található tévén keresztül lehetett követni.

Kabin

Ha már TV, beszéljünk a kabinunkról. 13 négyzetméter, és szerintem egy dobókockát nem tudsz úgy leejteni, hogy az ne olyan pontján essen le a szobának, ami nincs 100%-ig kihasználva. Konkrétan a beépített szekrény alsó fele úgy volt kialakítva, hogy állítva pont befért egymás mellé a nagy- és a kisbőrödünk, és mellé már a kisujjadat sem tudtad volna bedugni.

Az viszont biztos, hogy a hely az "épp elég" kategória volt. Az egyik stand-upos meg is jegyezte a műsora során, hogy ezen a hajón biztosan nem hallod azt a mondatot, hogy "gyere drágám, csináljuk a tusolóban" - egyszerűen azért, mert nem fértek be ketten :)

A szoba egyéb tartozékai közül említésre méltó még a mini hűtő (épp belefért egy üveg bor keresztben elfektetve), egy kis dohányzóasztal, egy mini kanapé (kényelem mindenek előtt), és még éjjeliszekrényünk is volt. Muszáj még megemlíteni a légkondicionálót, amely igyekezett biztosítani, hogy el ne felejtsük, honnan jöttünk: már közepes fokozatosan is kb. 17-18 fokot csinált a szobában. Mi gyorsan felnyomtuk a legmelegebbre.

És persze itt van még a WC, amely lehúzáskor olyan hangot ad ki (hogy megintcsak humoristánkat idézzem), mintha egy F16-os repülne el egy méterrel a segged alatt. Konkrétan ugyanaz a rendszer működött a hajó toalettjében, mint a repülőgépeken, azzal a különbséggel, hogy sokkal erősebb volt a "szippantóerő" :) Ja, és a WC-ről fel kell állnod (vagy kivételes hajlékonysággal rendelkezned), ha le akarod húzni, ugyanis a gomb a WC-ülőke mögött van, a falon.

Amint látható, tényleg jól ki van használva. Ezt a képet az ajtóból lőttem - jobbra a fürdőszoba ajtaja, balra a beépített szekrény. 

A kabinod felelőse ugyanaz a személy 7 napon keresztül: így a hét végére megtanulja például, hogy milyen nyelven kéred a másnapi tájékoztató anyagokat (a hajónak saját újságja van!); hogy mikor kell jönnie szobát takarítani, hogy biztos ne találjon ott minket; és hogy igényled-e, hogy naponta háromszor cserélje a törölközőidet. További fontos feladatuk, hogy a törölközőkből különböző állatcsodákat hajtogassanak neked, hogy legyen mit fényképezned esténként, amikor visszatérsz a szobába. Az alábbiakban a művész munkáiból szemezgetünk:

Kiemelésre érdekes egyebek

• A hajón rajtunk kívül egy magyar család volt, akik viszont az USA-ban élnek. A személyzetben szintén egy magyar srác volt, borászként dolgozott. A vendégek közül persze a legtöbb amerikai volt, de összességében rengeteg helyről jöttünk. Nem kéne leírnom, de nem bírom ki: nem lennék egybites magyar szavazó ezen a hajón, biztos összefosnám magam a sok migránstól ... Kicsit komolyabbra fordítva: szerintem egy-egy ilyen utazás alkalmával rengeteget lehet tanulni kulturális sokszínűségről, egymás elfogadásáról, és arról, hogy hogyan ne gyűlölj automatikusan mindenkit, aki nem pont olyan, mint te.
• A személyzetet a legtöbben filippínók, indonézek és indiaiak alkották, de volt sok ázsiai, és a kelet-közép-európai országok mindegyikének is volt legalább 1-2 képviselője, a legtöbben Romániából.
• A hajóra minden egyes belépéskor ugyanúgy átvizsgálnak, mintha egy repülőre mennél fel: a csomagod átmegy egy röntgen berendezésen, te egy fémdetektoros kapun mész be, útlevél helyett pedig a SeaPass kártyádat kérik el. A szigeteken vásárolt alkoholt elveszik, és az utolsó napon kapod vissza csak. Ételt nem lehet felvinni a hajóra. És tényleg működik is a cucc, egyszer például a zsebemben maradt a telefonom, gyorsan vissza is rendeltek. De a testüreg-motozást megúsztam :)
• A nászút előtt 2-ben említettük, hogy a legalsó szintű kabinnal lehetnek gondok: viszont szerencsére azon kívül, hogy épp megfelelő volt a mérete, semmilyen problémát nem érzékeltünk. Sőt, nekünk kimondottan tetszett, hogy nem kell még 3-4 szintet utaznunk, hogy kimehessünk a hajóról például, hanem a mi szintünkön volt a kiszállás.
• A hajón a WiFi természetesen nem volt ingyen. Ha az első nap megvetted a teljes útra, akkor napi kb. 15 dollárért megkaptad. Mi csak az utolsó napra vettünk, ekkor viszont már 24 dollárt gomboltak le érte. Ez persze csak egy eszközre. Viszont cserébe megoldható volt, hogy egyikről kiléptél, másikkal beléptél.
• Hogy ne veszítsd el teljesen az időérzéked, a liftben a padlón minden nap láthattad, hogy épp milyen nap van.

A fentieken kívül számtalan szórakozási lehetőség volt még a hajón, de mivel nem akarjuk, hogy ez legyen minden idők leghosszabb posztja, ezért úgy döntöttünk, ezeket majd az egyes szigetek bemutatásánál rejtjük el.

Összegezve viszont elmondható: aki ezen a hajón unatkozik, azzal tényleg valami gond van. Egyszerűen ha akartál volna sem tudtál volna befordulni. Mi nem vagyunk azok a nagyon barátkozós alkatok, de itt akarva-akaratlanul is elkezdesz emberekkel beszélgetni: a liftben, a kajáldában, a szigeteken, a medence mellett, a bárban, a kvízjáték közben, a csoportos szigettúrákon, stb. Ha nem mentünk volna ki egyik szigetre sem, akkor is bőven elfogaltuk volna magunkat mind a 7 napon. 

És itt a vége! Az ötödik részben most már el is indul az a hajó :) Irány az amerikai Virgin-szigetek, az első megálló Charlotte Amalie, St. Thomas!