Az első két nap szigettúrája után úgy gondoltuk, itt az idő megpihenni. Antigua kiváló helyszínnek tűnt ehhez. A lassan kialakuló reggeli rutinba ezúttal annyi újdonságot iktattunk be, hogy  nem állítottunk be ébresztőt, mondván, úgyis csak strandolni megyünk, oda meg bármikor elindulhatunk.

Mivel nagyon ráértünk, ezért a kikötéskor is fotóztunk:

A kikötőben álló hajó európai, amely éppen egy 26 napos túrán vett részt: Jamaicából indult április elsején, és mire ezt a poszt megjelenik, már ki is kötött a végállomásán, Németországban, Kielben. Jó sok némettel utaztunk együtt ezen a napon.

Antigua és Barbuda, Antigua, St. John's

De mielőtt kikötünk, el ne felejtsük a sziget bemutatását. Szóval, Antigua és Barbuda: Saint Kittstől keletre található, 2 nagy és rengeteg kis szigetből álló ország. A Brit Nemzetközösség tagja.

A sziget egyetlen kikötőjében, St. John's-ban kötöttünk ki - ez egyben az ország fővárosa is. Antigua leginkább abban különbözik az előző szigetektől, hogy jóval laposabb. Habár a legmagasabb pontja 402 méter (ami alig kisebb, mint St. Thomasé), mégis, a sziget nagyja gyakorlatilag síkság. 

Története nagyon hasonló St. Kittshez, úgyhogy csak egy mondatban: Kolumbusz felfedezi, majd az angolok elveszik, az angol uralmat csak rövid időre váltja fel a francia vezetés a XVII. században. 1981-ben vált függetlenné, fő gazdasági ágazata a szomszédokhoz hasonlóan a turizmus.

Mivel erről a szigetről kevesebbet tudok mesélni, helyette inkább jöjjön egy másik érdekesség a helyi körülményekről.

A legtöbb szigeten egészen az utóbbi időkig (sőt, van ahol még ma is) nem volt kötelező a gyerekeket iskolába járatni, ezért sok helyen óriásplakátokkal próbálják rávenni a szülőket, hogy küldjék tanulni a gyerekeket. Egyrészt így csökken az írástudatlaság, másrészt kevésbé valószínű, hogy a fiatalok valamiféle bajba keverik magukat. Márpedig ahol helyi túravezetőnk volt, ott szinte mindenhol panaszkodtak a bűnözésre.

Mi a nászút alatt ugyan soha, egyetlen pillanatra sem éreztük magunkat veszélyben, viszont nem érdemes letagadni, hogy ezek az országok többsége azért igen előkelő helyen szerepel a "legmagasabb gyilkossági arány"-nyal rendelkező helyek listáján. A Wikipedia "100.000 főre jutó gyilkosságok száma országonként" listáján például mind az 5 általunk meglátogatott sziget ott van a top40-ben, az 5-ből 3 pedig a top10-ben is! Ami azért durva.

Azért persze ők is tudják, hogy ha a turistákhoz hozzányúlnak, akkor valószínűleg azt az elsőszámú bevételi forrásuk szenvedné meg, ezért utazóként általában nincs gond ezeken a helyeken. Viszont, hogy javítsanak ezen a nem túl előkelő statisztikán, muszáj több gyereket bevonniuk az oktatásba.

Egyébként Antigua ebből a szempontból magasan a legjobb karibi sziget, 90% felett van az olvasni tudók aránya, és kötelező, ingyenes oktatást biztosít az 5-16 év közötti gyerekek számára. A többi szigeten kevésbé jó a helyzert, több szigeten is láttunk gyerekeket erre-arra lődörögni a nap közepén. 

Egy táblát pont sikerült lekapni a buszban ülve:

"Hogy taníthassuk őket, el kell érjük őket - szülők, küldjétek a gyermekeiteket iskolába!" 

Beszéljünk az antiguai lehetőségekről: mit lehetett volna megnézni, ha nem a strandolást választjuk?

Mivel itt a látványosságok száma valamivel alacsonyabb, a legtöbb szolgáltató vízi túrákat ajánl, amelyben különböző hajókkal lehet körbemenni a szigeten. Ráérősebbek katamaránnal, extrémebb kihívást kedvelők akár motorcsónakkal is mehetnek.

Az ilyen utazások központi eleme a sziget északkeleti partján található "Stringray City" (= rájaváros), amely gyakorlatilag egy sekély korallzátony az óceán közepén. Motorcsónakkal kivisznek, bemászol a derékig érő vízbe, a ráják pedig jönnek, és csodálhatod őket. Állítólag ez sokkal látványosabb, mint a saint kittsi delfines úszás. Aki érdekel, például ezt a Youtube-videót is megnézheti. Mégsem ezt választottuk, mert bár biztosan fantasztikus élmény lett volna, úgy döntöttünk, ezúttal egy kevésbé kalandos napra van szükségünk. 

Forrás

Alternatív megoldás lehetett volna a sziget déli része, ahol a legnagyobb látványosság található: Nelson admirális kikötője, amely megintcsak a világörökség része. Mellette található a Shirley kilátópont, Antigua legszebb helye. Sajnos ezekről nem tudok mesélni, mert nem jártunk ott, akit érdekel, keressen rá a Nelson's Dockyard, Shirley Heights kifejezésekre.

Forrás

Szóval a fentiek helyett úgy döntöttünk, fogunk egy taxit, és elmegyünk egy közeli strandra. Antigua ugyanis a strandok szigete, a helyi mondás szerint 365 strand van a szigeten, minden napra jut egy.

Végül 9 óra körül hagytuk el a hajót. Na, ha eddig hiányoltuk a taxishordát, itt most megkaptuk. Tucatjával álltak a fő utcán, és nem igazán zavarta őket, ha már egyet elhajtottál - ők azért bepróbálkoztak, hátha. Persze ezt mi is kihasználtuk, megkérdeztünk 2-3 sofőrt, hogy mennyiért is vinne el egy strandra, de miután rájöttünk, hogy ezek gonosz módon egységáron dolgoznak, úgy voltunk vele, nincs miért várni.

Volt egy 4-5 strandból álló listánk, amelyik mindegyike megfelelőnek tűnt. Egyikőjük épp az egyik ilyet vette célba, úgyhogy bepattantunk a kisbuszba, és 10-12, többnyire német útitársunkkal együtt már úton is voltunk a kb. 25 perc autózásra található Darkwood Beach-re.

Útközben a buszból megnéztük Sir Vere Cornwall Bird, Antigua első miniszterelnökének szobrát. Nem mondhatnánk, hogy elaprózták.

Szóval a strand neve "Sötétfa Strand" volt, de szerencsére a hely egyáltalán nem volt sötét: gyönyörű fehér homokos strand várt minket, gyakorlatilag semmi zsúfoltsággal. Ezúttal úgy döntöttünk, széket és napernyőt is bérelünk (ezeket átlagosan 20-25 dollárért lehetett megkapni egy napra), hogy kimaxolhassuk a strandélményt.

Sokat nem tudok mondani: kiváló víz, pont megfelelő mértékű hullámzás (valahol a puerto ricoi és a st. thomasi között), rum puncs, sör, kajálási lehetőség, WiFi a bár mellett, és még egy geoláda is megbújt egy fa törzsében. Mindent megkaptunk, amire vágyhattunk. Egyedül a mellék- és öltözőhelyiségek száma és minősége hagyott némi kívánnivalót maga után itt is, de ezt eddigre már megszoktuk.

Sofőrünk végül a megbeszélt időpontban, 14.00-kor jött a csapatért. A bizalom fokát jellemzi, hogy odafelé nem kellett fizetnünk, csak visszafelé, egyben.

Mivel korán visszatértünk, volt lehetőségünk még szétnézni a bevásárlóutcán, amelynek egyik oldala konkrétan úgy nézett ki, mint a józsefvárosi / szabadkai (kinek melyik ismerősebb ... akinek egyik sem, az hazudik) piac, csak éppen még annál is zsúfoltabban voltak egymással szemben az árusok. Sikerült kinéznünk egy felsőt, amelyet két, egymással szemben lévő bódéban is árultak. A hölgyek annyira kedvelhették egymást, hogy szerintem ha 2 perccel tovább tartózkodunk ott, egymásnak is ugranak a vásárló megszerzésének reményében. Tipikus cicaharc folyt, olyan, amit csak két fekete nő tud levágni (tudom, rasszista!) Mariettát azonban ez annyira elborzasztotta, hogy úgy döntött, mindkettő bekaphatja a f.....elsőjét, és inkább továbbálltunk.

Szerencsére, ugyanis a sok Made in China mellett megtaláltuk az "Antigua Heritage Quay" boltját, ahol normális minőségű termékeket sikerült jó áron beszerezni. Úgyhogy egy táskával és egy egy pólóval leptünk meg magunk.

A kikötőben még lőttünk egy fotót az épp benn tartózkodó három hajóról:

Még egy búcsúkép, a jobb oldalon a bevásárlóutcával:

Ezek pedig már a kihajózás pillanatai:

A kihajózás idején egyébként gyönyörű időnk volt, ám körülbelül egy órával későb belekerültünk hajóutunk legnagyobb esőzésébe. Jelentős széllel jött, így aztán azt is megtapasztalhattunk, milyen az, amikor faltól falig közlekedsz a hajón. Érdekes élmény volt.

De ha már hullámzás: az első szigeteken körülbelül fél óra akklimatizálódni ahhoz, hogy teljesen szilárd a talaj a lábad alatt. Észre sem veszed, de az agyad átáll arra, hogy van egy minimális imbolygás.

Ígértük, hogy a rövidebb posztoknál bemutatjuk, hogy a hajón milyen egyéb szórakozási lehetőségek vannak. Ez pont egy ilyen poszt, úgyhogy nézzük meg, mit tehetsz, ha esténként nem feltétlenül a medence mellett, vagy valamelyik bárban akartál iszogatni.

Az egyik elsődleges szórakozási lehetőséged a színház, amely ezen a hajón két szinten terült el, minden este más és más élő műsor volt terítéken. Mi a 7 estéből szerintem 4-5 alkalommal jártunk itt. 

Többnyire zenés-táncos produkciókat adtak, de volt 2-3 stand-up is. Argentín tangó egyik este, egy énekes love story másik este, és így tovább. A hajónak saját énekesei, táncosai, és zenekara van, a stand-upos fellépők ha jól érzékeltem, néhány napot velünk utaztak, majd Antiguán váltották egymást. A színház felső szintjének a páholya le van foglalva az "aranykártyás" (gondolom ez valami nagyon elit csoportot jelenthet) vendégeknek a kezdés előtti 5 percig - onnantól viszont szabad a rablás.

A legjobb azonban az, hogy az esti programok sosem hosszabbak egy óránál: így nem érzed úgy, hogy az egész estéd elment azzal, hogy beültél a színházba. Azt is nagyon szerettük, hogy ebben a színházban akár rövidnadrágban is papucsban is megjelenhettél :)

A hely egyébként trükkösen van kialakítva, ugyanis a hajó közepéből nem tudsz akárhogyan eljutni oda. Az egyik szinten ugyanis a kaszinó, a másikon pedig az ajándékboltok választják el a hajó közepétől. Az utóbbit két mondatban lerendezhetjük: mindent meg tudsz kapni, amire az utazás során szükséged lehet - és azt is, amire nem. Strandolós cuccok, a hajótársaság szuvenírjei, ruházati cikkek, alkoholok, parfümök, stb. Gyakorlatilag egy repülőtéri duty free shopnak felel meg. Veszélyes hely pénzköltés szempontjából.

A kaszinó azonban még ennél is veszélyesebb, hiszen nem tudsz rajta úgy átsétálni, hogy legalább 3 asztal, egy rulettkerék, vagy néhány félkarú rabló mellett ne menj el. Persze ezek többsége is készpénzmentes, csak a kártyádat kell bedugni, és már megy is a játék. Elég keményen nyomták is, hogy térj be hozzájuk: mindenki, aki legalább egy dollár értékben fogadott az első 5 napon, részt vett egy tombolán, ahol 500 dollárnyi elkölthető kreditet lehetett nyerni. Ám mivel mi még a negyedik napig sem játszottunk, ezért kaptunk egy további 5 dolláros elkölthető kupont.

És hogy mi volt a kaszinó programja? Pókerverseny, bingóverseny, blackjack-asztalok, rulett, kockapóker, és számolatlan mennyiségű félkarú rabló. Az utolsó napi bingóversennyel például egy kétszemélyes hajóutat lehetett nyerni a következő szezonra!

De volt még egy külön játékterem is kialakítva az egyik felső szinten - ezt taktikusan a gyerekmegőrző mellé rakták. Ügyes!

Jaj, és még mielőtt elfelejtük: a sziget helyi söre a wadadli, amely Antigua indián neve. Természetesen ez sem maradhatott ki a kóstolásból. Kajás fotó helyett viszont csak egy "bárfotót" tudunk ma mutatni, az ebédre elfogyasztott saláta lefényképezése ugyanis ezúttal elmaradt: