Ahogy azt egy korábbi posztunkban írtuk, az őshonosok a múlt hét pénteken döntöttek, hogy "Keep the recovery going", azaz maradjon minden úgy ahogy van, vagy "An Ireland for All", azaz mindenki Írországát építsék meg - álnéven: legyen kormányváltás.

Ebben a posztban igyekszünk bemutatni, mi, mint "bevándorlók" hogy láttuk ezt az egészet, illetve hogy mi lett az eredmény. Spoiler: senki nem tud még semmit.

Előre is elnézést azoktól, akik már a fényképes beszámolós posztokat várták, ígérem a következő már ilyen lesz :) 

Választás előtt

Minden idők egyik legrövidebb választási kampánya zajlott az elmúlt hetekben, 3 hét alatt lezavartak mindent. A kifogásgenerátor persze itt is beindult, úgyhogy a vesztes oldalról az elmúlt napokban többször olvastunk olyat, hogy "ha lett volna még egy hetünk" ... na most képzeljék el mi lett volna, ha az elmúlt 5 évben mondjuk meggyőzik a választóikat arról, hogy érdemes rájuk szavazni :)

Nekünk a kampány annyiban merült ki, hogy az elmúlt 3 hétben szinte minden este kopogtattak vagy becsöngettek. Úgy tűnik, szépen beosztották amúgy, minden este más párt vagy jelölt jött. Az első kettőt még végighallgattam, aztán a 3. estétől a gyorsan betanult "sorry, we can't vote" (azaz bocs, de mi nem szavazhatunk) szöveget toltuk, így általában rövid úton megszabadultunk egymástól.

Televízió nálunk ugyanis nincsen, de azért megemlítem, hogy a TV-vitának itt nagy hagyománya van - idén összesen 6 vita volt a közszolgálati adókon. Magyarországon már egynek is baromira örülnénk.

Nem tudom, ez kevésbé polkorrekt közösségekben hogy megy, de nálunk a munkahelyen mindössze egyszer merült fel a téma: amikor felhoztam ebédnél. Egyébként ezek egy szót sem beszélnek politikáról. A választást követő munkanapon is kerek nulla szó esett róla: szerencsére ketten is szabin voltak előző héten, így helyette a kiváló "milyen volt a nyaralás"-téma futott.

Szóval összegezve: a plakátok kikerültek, a jelöltek kampányoltak, mi jeleztük, hogy nem tudunk szavazni - így jött el a választás napja múlt héten pénteken.

Választás és eredményvárás közben

Szombaton reggel meglepődtem, hogy a pénteki választásoknak még nincs eredménye, így picit utánamentem a dolgoknak a hétvége folyamán. Azt már korábban említettük, hogy a "single transferable vote" intézménye zajlik itt - mostanra már némileg több információt tudok róla, de az eredmények összeszámolásának módszerével nem untatnám a kedves olvasókat (amúgy is a lektorasszony rám szólt, hogy túl hosszú lett a poszt első verziója :)).

A lényeg, hogy van egy kvóta, amit ha valaki elér, automatikusan bejut. Ezen kívül, ha van X jelölt a körzetedben, akkor itt akár mind az X jelöltet bejelölheted a lapon, prioritási sort felállítva köztük. 

Ezután elindul a számolás. Minden szavazónak veszik az első számú preferenciáját, ezeket összegzik. Az első kör végén aki nem ér egy minimum szavazatszámot, az kiesett. Aki elérte a kvótát, bejutott. A két limit között állók izgulnak tovább. Majd a számolóbiztosok fogják, és az összes kiesett jelöltre leadott preferenciákat újraszámolják. Tehát ha nekem az első preferenciám egy már kiesett egyén volt, akkor a második preferenciám kapja a szavazatomat. Innentől kezdve a játék egy "kiszavazóshow" lesz, azaz minden kör végén az utolsó kiesik, és szavazatai a következő preferenciára szállnak. 

Ez a játék addig megy, amíg nincs meg a megfelelő számú bejutó. A mi kerületünkben 14 kör után lett meg a hivatalos végeredmény.

Bejutni egyébként csak ezen a módon lehet, egyéb lista nincs - még a miniszterelnöknek is el kell indulnia saját régiójában, és ha ott nem jut be a legjobb X közé, akkor bizony elbúcsúzunk tőle. Ez a csúfság idén három miniszterrel is megesett, sőt, az eddigi kormányzópárt alelnöke is búcsúzott. Azért megnézném, ahogy királyunk mondjuk a Mészáros famíliával küzd Felcsúton a bejutó helyekért ... na de miket beszélek, csapok is a számra.

Szóval megtörtént az összeszámolás, szépen csordogáltak az eredmények. Szombat estére az urnákat elzárták valami biztos helyre, vasárnap reggel folytatták. Nem sietős népek ezek, aki kibírt 5 évet, az még egy estét kibír, mondják ők: szóval szombat éjjel nincs munka. Végül vasárnap délutánra meg is lettek az eredmények (összehasonlításképpen: 2011-ben 70 órán át tartott ebben a körzetben a számolás), amit persze még néhány újraszámolás megváltoztathat, de hát minket most úgysem a részletekbe menő eredménysor érdekel, hanem az érdekességek.

Választás után, avagy eredmények

Galway-ban

Galway Nyugat (ez volt a mi körzetünk) állítólag történelmet írt. Az 5 bejutóból ketten is nők, ilyen pedig még soha nem fordult elő. Egyébként Írországban úgynevezett gender kvóta van: legalább 30%-ban mindkét nemnek képviselnie kell magát a jelöltek között, különben az adott párt elveszíti a választások során kapott állami pénzek felét.

Az ötből három bejutó a két nagy pártból került ki (2 FG, 1 FF), és két független is megy a parlamentbe, a Sinn Fein jelöltje pedig a legjobb kieső helyen búcsúzott.

Itt szeretném megjegyezni, hogy az eddigi kisebb kormányzópárt (Munkáspárt) elég nagyot bukott, az itteni jelöltjük is csúfosan leszerepelt, 57%-al kevesebben szavaztak rá, mint öt éve. Ami viszont érdekes, az a bukás utáni nyilatkozata volt: azt találta mondani, hogy hétfőtől keres magának valami más munkát, ugyanis van diplomája is, és tud ő dolgozni a civil szakmájával is! Tegye fel a kezét, aki hallott már ilyet magyar politikustól! Senki? Ugye, hogy ugye ...

Országosan

Olcsó poén lenne azzal kezdeni, hogy "kicsinálták Kennyt, szemetek", pedig állítólag ez történt. Edna Kenny-nek, az eddigi miniszterelnöknek ugyanis állítólag kevés esélye van új kormányt alakítani. Pedig az ő pártja nyerte a választásokat! Akkor hogy is van ez?

Írországban elég nehéz egyedül kormányozni. Ennek oka egyrészt az, hogy sok a független, akik jelentős százalékokat elvesznek, így egyedül 50% felett végezni elég komoly teljesítmény lenne; másrészt az, hogy működik a demokrácia, és nem lehet egymillió szavazattal kétharmados többséget elérni ...

Idén összesen egyébként 7 párt jelöltjei jutottak be a parlamentbe + a függetlenek, akik egyébként a 3. legnagyobb frakciót alkotnák - nem semmi. A két nagy párt között néhány százalék különbség volt mindössze, és 25-30% körül végeztek. A függetlenek és a Sinn Fein 12-15% körül voltak, a többiek mind jócskán 10% alá kerültek.

Most az a helyzet, hogy habár a legtöbb képviselőt az eddigi nagyobb kormánypárt, a Fine Gael adja, mégis szavazataik jelentős részét elvesztették: hiába jelezte előre az összes közvélemény-kutatás, hogy azért ennél nagyobb különbséggel nyernek, ez nem jött be. További problémájuk, hogy az eddigi koalíciós partnerük országosan is valami orbitálisat bukott. A szavazatok pedig szépen átvándoroltak a legnagyobb ellenzéki párthoz, akik 2011-hez képest megduplázták a szavazataikat. A másik nagy nyerő a Sinn Fein, akik állítólag ügyes populizmussal válnak ismét egyre jelentősebb politikai tényezővé az országban (hm, mintha ilyet már hallottam volna valahol ...). 

Angolul tudóknak itt egy érdekes cikk arról, hogy milyen bakikat követtek el az elmúlt években, és hogy miért is utálják a Munkáspártot elég sokan manapság. Többek között olyanok vannak benne, mint hogy a legutóbbi választások előtt egy héttel körbeküldtek egy szóróanyagot, amin leírták, hogy a másik párt milyen veszélyes megszorításokra készül - majd amikor koalíciós partnerek lettek, akkor gond nélkül megszavazták ugyanezeket a megszorításokat. Vagy amikor az egyik politikusukon számon kérték, hogy a 2011-es ígéreteik túlzóak voltak, és abból sokat nem tartottak be, állítólag annyit mondott: "miért, nem ezt szokták csinálni választások idején?"

Mi lesz most?

Nem nagyon tudják a helyiek sem. Itt ugyanis a kormányváltás úgy működik, hogy a választások kihirdetésének napján a miniszterelnök formálisan feloszlatja a parlamentet, és a választások után ül össze az új, hogy miniszterelnököt válasszon, egyszerű többséggel. Most viszont az van, hogy senkinek nincs többsége (és ezzel ereje egy miniszerelnök megválasztásához önállóan vagy koalícióban), márpedig március 10-én alakuló ülés van. A kormányt viszont Magyarországhoz hasonlóan a miniszterelnök állítja össze, úgyhogy melós heteknek néznek elébe a helyi politikusok.

A háttérben persze már folynak az egyeztetések. Jelenleg ott tartunk, hogy a két nagy párton kívül bármelyik két párt is lép koalícióra, nincs meg a többségi kormányzáshoz szükséges szavazatuk. Persze a nagykoalícióra a Fianna Fail azt mondja, hogy esélytelen (lefordítva: 5 évig ellenzékben voltunk, nehogy már most összeálljunk azokkal, akik miatt oda kerültünk), a Fine Gael viszont nagyon hajlana erre a megoldásra.

A második opció mindkét nagy számára a Sinn Fein-nel való összeállás, és a függetlenek jelentős részének megnyerése, de ez egyrészt a függetlenek ingatagsága miatt nehezen kivitelezhető, másrészt az SF nem túl pozitív hívószó sokak számára, állítólag mindkét párt szavazóinak jelentős része elég erős árulásnak érezné ezt a lépést.

Harmadik lehetőség az, hogy kisebbségi kormányzás lesz. Ehhez az kell, hogy a többségi ellenzékben lévő másik nagy párt is elfogadja ezt.

Negyedik lehetőség az új választások. Sokatmondó, hogy az egyik párt vezetője jelezte a jelölteknek, hogy a plakátjaikat minél hamarabb szedjék le, mert kell majd az idei év második felében megtartott új választásokon. 

Na de ha ez utóbbi jön be, akkor mi lesz addig? Ügyvivő kormány, valószínűleg a jelenlegi kabinettel, benne kisebb változtatásokat eszközölve.

Rövid összegzés

Szóval szerény véleményem szerint kétféleképpen lehet ezt felfogni: egyrészt milyen jó, hogy működik a demokrácia, sok párt van, sok a független, a szavazatok szépen eloszlanak, minden jó. Másrészt viszont senkinek nem öröm, hogy jelen pillanatban nincs egy olyan politikai erő(csoport), amely stabilan képes lenne kormányt alakítani, és vezetni az országot. Persze összejöhet egy nagykoalíció, de azért már most is vannak olyan hangok, hogy ha lesz is ilyen kormány, az csak ideig-óráig működhet, idővel ugyanis úgyis kijönnek az ellentétek.

És végül engedjétek meg, hogy a választási időszak számomra legviccesebb képével búcsúzzak, amit ugyan nem én fotóztam, hanem az Interneten találtam, de szerintem mindent elmond arról, hogy a politikához itt sem állnak másként, mint mondjuk Magyarországon :)