A közlekedés után az egyik legtöbbet használt címe a posztjainkban a "lakhatás", habár 1.5 éve nem írtunk ilyen témájú posztot. Szóval épp itt az ideje újra elővenni a témát!

Aki elolvasta az első posztot az ír gazdasági problémák témában, az tudja, hogy ebben a három részre tervezett poszt-sorozatban az ír gazdaság - szerintünk - legnagyobb problémáit próbáljuk meg kivesézni. Az első részben a közlekedésről volt szó, ez a rész a szerény véleményem szerint jelenlegi legnagyobb ír problémáról mesél. Jó szórakozást!

Azt gondolná az ember, hogy a lakhatás mindenhol ugyanolyan: nem könnyű jó lakást találni, de nem is lehetetlen, egy idő után úgyis szembejön az "igazi". Hát véleményünk szerint ez Írországban nem feltétlenül van így. Kezdjük néhány száraz adattal, essünk túl a nehezén.

A KSH adatai szerint Magyarországon 2011-ben (sajnos nem találtam frissebb adatot) 4,390,302 lakás volt. Írországban ugyanez a szám: 1,649,908. Mivel Írország területe hazánk területének körülbelül 75%-a, ezért ha adott területre ugyanannyi lakás jutna a két országban, akkor Írországban körülbelül 3,300,000 lakás lenne. Amint látható, ennek a közelében sem vagyunk.

Ennek ellenére, az egy főre jutó lakások számából nem tűnik úgy, hogy gond van. Magyarországon kb. 2.23 főre jut egy lakás (9.8 mó / 4.4 mó), Írországban ugyanez a szám 2.84 (4.7 mó / 1.65 mó). Nem tűnik olyan vészesnek a különbség, ugye? A szigorúan vett statisztika tehát nem azt támasztja alá, hogy itt bármiféle gond lenne. Az írek szerint azonban mégis van. Mi ennek az oka?

Akit a rövid verzió érdekel, itt egy ok-okozati összefüggéseket bemutató sor: pörög a gazdaság, sok a bérbeadható ingatlan -> bevándorlás van, sok a bérlő -> de nem épül új lakás -> megy fel az ár -> sokan kiszorulnak az ingatlanpiacról. Az alábbiakban ezeket fogjuk kifejteni.

Magas a nem saját tulajdon aránya

Ehhez a részhez a Wikipediát hívjuk segítségül. Ahogy Churchill is mondta, "csak abban a statiszitkában hiszek, amit én magam hamisítok" - jelen esetben azonban mégis azt kérem, bízzunk benne. A számok talán néhány százalékkal különböznek más és más forrást és évszámot nézve, de az arányok fontosak nekünk, azok pedig pontosak. 

Mint azt korábbi posztjainkból tudhatjátok, Írországban nem jellemzők a több emeletes panel- és/vagy téglalakások. Persze a nagyobb városokban manapság már épül néhány, de ezek mennyisége elhanyagolható. 2007-es adatok szerint a lakásstruktúra így nézett ki (spoiler: nem változott azóta sem).

 (egy kis szakmázás: tolhatok én akármilyen HTML-formázást erre a táblázatra, cellpadding, th, stb., ez bizony csak így hajlandó megjelenni ...)

A lényeges különbséget az utolsó oszlop jelenti, ami pedig azt mondja, hogy nagyon kevés a nem háznak minősülő lakás. A házak viszont nagy területet foglalnak el - ennek is köszönhető az, hogy adott területre nézve itt körülbelül feleannyi lakóegység van, mint Magyarországon. További következmény, hogy alacsony a népsűrűség is: az ír érték körülbelül kétharmada a magyarnak. Persze ez önmagában még nem jelent gondot, de később még előkerül.

Nézzük meg azonban a tulajdonszerkezetet: Magyarországon a saján tulajdonú ingatlanok aránya kb. 86%, Írországban ugyanez 68%. Mit jelent ez? Azt, hogy míg Magyarországon minden 10. lakást bérelnek, addig Írországban minden harmadik lakásban bérlő lakik!

Ez elég erősen pörgeti a gazdaságot, a lakást kiadó személyeknek nem kis bevételük származik abból, hogy minden hónapban egy jelentősebb összeg érkezik a bankszámlájukra a bérlőktől.

Sok a bérlő

A bérelt lakások magas aránya két dolognak köszönhető: egyrészt, Nyugat-Európában az emberek teljesen másként állnak a saját lakás kérdéséhez, mint Kelet-Közép Európában - sokkal kevesebben érzik úgy, hogy nekik egy birtokolt ingatlan kell a létbiztosághoz. 

Másrészt, manapság egyre több ember él az országban, akinek szüksége van bérleményre. Ennek köszönhetően a saját tulajdonban élők aránya folyamatosan csökken. 2016-ban ez a szám évtizedes mélyponton van, 45 éve nem láttak ilyen alacsony értéket.

De kinek van szüksége bérleményre? Természetesen az íreknek is, de azért elsősorban a kelta tigris korszaka óta az országba ömlő vendégmunkások jelentik az elsődleges felvevőpiacot. Míg Magyarországon a lakosságszám csökken, Írországban egy teljesen fordított irányú mozgás történik: a nyolcvanas évek elején mérhető 3,5 millió lakosról ma 4,7 millióra nőtt a szám. Ez körülbelül 25%-os növekedés.

Az elmúlt 30 évben megjelent tehát 1,2 millió új ember: közülük sokan egyedülállóak, vagy maximum ketten költöznek ki. Ezeknek az embereknek lakásra van szükségük, viszont nincs 300.000 eurójuk sajátot venni. Marad tehát a bérlés.

Megy fel az ár 

Persze ez még nem kéne, hogy gond legyen. Egyre több a bérlő, egyre több a lakás is, gondolhatnánk. Ez azonban csak részben igaz.

Valóban mindkét érték növekvő tendenciát mutat, ám nem ugyanakkora mértékben. Írországban jelenleg 800,000 külföldi él (a lakosság majdnem 20 százaléka!), akiknek 5%-a, azaz majdnem 40,000 fő az utóbbi 5 évben vándorolt ki Írországba. Ezzel szemben, a lakásállomány mindössze 8,800-al nőtt (éles a kontraszt: 2006-2011 között még 225,000 új lakás épült)!

Ez azt jelenti, hogy minden ötödik új kivándorlóra jut egy új lakás. Ennek egyik érdekes következménye, hogy 40 év után tavaly először volt olyan népszámlálás, amely azt hozta ki, hogy nőtt az egy lakásban élők átlagos száma.

Ennek a változásnak azonban van még más, sokkal inkább a pénztárcába vágó következménye is. A lakásokat kiadók ugyanis rájöttek, hogy az ide költözőknek mindenképpen kell ingatlan, ezért kis túlzással úgy emelik meg az árakat, ahogyan akarják.

Minden negyedévben megjelennek az ingatlanpiaci összesítések, és ezek - amióta itt vagyunk - azt jelzik, hogy országszerte körülbelül 3-4%-al emelkednek meg az árak egy ilyen rövid intervallum alatt is. Láttunk olyan lakást, amit kiköltözésünkkor még 800 euróért lehetett bérelni, ma pedig, két évvel később már simán 1000-1100 eurót is elkérnek érte. Sajnos Galway ebből a szempontból is erős, Dublin után itt emelkednek a legjobban az árak.

E mellett, egyre több tulajdonos már nem akar foglalkozni a lakás bérbeadásával. Helyette odaadja egy ingatlan-közvetítőnek, akik havonta körülbelül 100 euróért viszik a lakás ügyes-bajos dolgait. Persze ezt sok főbérlő nem a saját pénzéből szereti elveszíteni, ezért árat emel.

További probléma, hogy legalább egy évre kell kivenni az albérletet: amennyiben egy évnél korábban távozol, bukod a foglalót, ami általában egy havi összeg (1000 euróval számolva 310.000 forint, nem kis pénz). Persze a főbérlő persze bármikor kirakhat, az első évben 30 napos felmondási idővel. Tegyük gyorsan hozzá, minél hosszabb ideje laksz a lakásban, annál védettebb vagy.

Azt is tegyük hozzá, ezt a folyamatos emelést azért felismerte az állam is, és próbált egy bérlőket segítő törvényt hozni, ami pont 2015-ben, kiköltözésünkkor lépett életbe. E szerint a főbérlők legfeljebb kétévente egyszer, és maximum 4%-al emelhetik a bérleti díjat. A mi főbérlőnk ilyen szempontból nagyon rendes, tényleg két év után emelt, és tényleg csak a törvényben megengedett mértékben. De nem egy olyan történetet hallottunk már, amikor sajnos simán kirakták a bérlőket, mert tudták, hogy a következőnek már annyiért adják ki, amennyiért nem szégyellik - hiszen arra már nem vonatkozik a szabály, hogy új bérlőnek mennyiért adhatod ki az ingatlant.

Egyre többen szorulnak ki

És hát ahol nőnek az árak, ott azokat nem mindenki fogja tudni megfizetni. Jelenleg ott tartunk, hogy egy két hálószobás sorházat körülbelül 1000 euróért lehet bérelni a városban, egy családi házért pedig akár 1200-1400 eurót is elkérnek. Amennyiben csak szobát bérelsz, akkor a díjak természetesen szignifikánsan csökkenhetnek - cserébe minimális magánéleted lesz. 

Nekem egyébként van olyan kollégám, aki valahol 45-50 között lehet, egyedülálló, és egy nagy házban él együtt két másik vadidegennel, mert egyszerűen így éri meg neki bérelni. Azt mondta, hogy saját fürdőszobája van, a lakótársai pedig csendesek, innentől kezdve pedig nem érdekli.

Ránk, kelet-közép-európaiakra is jellemző, hogy többen lakunk együtt: mivel a dolgozók többsége minimálbért vagy hasonló összeget fizető munkahely alkalmazásában áll, ezért egyedül nem tudna egy egész lakást kivenni. Ezért inkább összefognak, és többen vesznek ki egy ingatlant.

Gyorsan hozzátenném: ez itt azért nem ördögtől való. Aki Magyarországról, egy 55 négyzetméteres panelből jön (én is onnan jövök, úgyhogy semmiféle lenézés nincs ebben ...), az nem tudja elképzelni, milyen lehet egy lakást megosztani vadidegenekkel. Itt azonban többnyire 3-5 hálószobával rendelkeznek az épületek, ezek többségéhez saját fürdőszoba is tartozik, szóval tényleg csak a konyhát kell megosztani. Nekem mondjuk még ez is sok, de sokan állítólag nagyon szeretik ezt a módszert, és sokat spórolnak vele.

Sajnos az is igaz, hogy rengeteg a rossz minőségű bérlemény: dohos a lakás, penészedik az összes fal, a nyílászárók semmit nem érnek, nem működik a fűtés / a víz, stb. Ez annak köszönhető, hogy a lakások többsége a 60-as, 70-es években épült, amikor még más volt a sztenderd. Bár néha úgy érezzük, ezen a téren itt megállt az idő: például a gázfűtés csak az utóbbi 15-20 évben kezd itt terjedni, még ma is vagy olaj, vagy elektromos fűtés van. Lásd korábbi posztunkat.

Néha nevetséges hirdetéseket is látni. Biztosan sokan láttatok már londoni ajánlatokat, egy kis lyukat kínálnak kiadásra, több száz fontért. Sajnos a hasonló hirdetések már itt is megjelentek. Itt is van már például olyan, hogy egy lakás kertjében kialakított tárolóhelyből kialakított "lakórészt" hirdetnek meg. Persze félreértés ne essék, ezek között is van nagyon komfortos, amivel semmi baj nincs - de van olyan is, ahová egy kutyát be nem költöztetnék,

Idelinkelek néhány példát, angoltudás kell hozzá: link1 (napi 1 tusolás, heti 1 mosás a szabályok között), link2 (4 fős hálószobában egy ágy 305 euróért), link3 (van itt minden), link4 (egy shed - az egész cikket nem fogod tudni megnézni, de a képeket igen)

Na de, nagyon eltértünk a témától, vissza a fősodorba: szóval egyre többen nem tudják kifizetni az ilyen mértékben növekvő ingatlanárakat. Marad az együttélés, az olcsóbb helyre költözés, vagy az Írországtól való búcsú. Ahogy mondtuk, a kereslet - kínálat törvénye működik, és jelenleg a kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat.

Oldalágon egy biztosan többekben felmerülő kérdést is megválaszolnék: a magyar ember tudja, hogy mindig van egy kiskapu. Mi ilyet nem nagyon látunk, szerintünk itt nem oldható meg "okosban" a bérlés. Legalábbis még két év alatt nem hallottunk olyanról, akik a piaci árnál jelentősen olcsóbban bérelnének lakást valamilyne "okos" megoldás segítségével.

Megoldás?

Persze azt mindannyian látjuk, hogy a fent leírtak egyike sem "valós" megoldás a problémára.

• Költözzünk össze másokkal? Oké, de például egy többgyerekes család már nem tud kivel összeköltözni, hiszen a család maga a tömeg.
• Költözzünk vidékre, ahol olcsóbb a bérlés? Megoldható, de az előző posztban már emlegetett közlekedési problémák miatt nem biztos, hogy ez az ideális megoldás.
• Költözzön mindenki haza? Remek ötlet! Itt említeném meg, hogy a "menjen mindenki haza" nevű, mostanában Nagy-Britanniában közkedvelt hóbort az írek körében is terjed - egyre többen gondolkodnak úgy, hogy a bevándorlók tehetnek mindenről, és jobb lenne, ha hazamennének. Természetesen ezen gondolkodásmóddal rendelkező emberek többsége itt is agyoniskolázott, akiknek odáig már nem jut el az agyuk, hogy amennyiben a 800.000 bevándorló nagy része hazamenne, valószínűleg nekik kéne elvégezni az olyan "alantas" munkákat is, mint felszolgáló, takarító, mosogató, stb. Aztán a kelta tigrisből gyorsan fuldokló kismacska lenne.

Na de, ha a fentiek egyikét sem akarom megtenni, a fizetésemből viszont nem tehetem meg, hogy lakást béreljek, mi lehet a megoldás? Idelinkelnék egy kiváló összefoglalást, ami több okot, és megoldási ötletet is összeszedett. Az alábbiakban saját gondolataim mellett a fenti cikkből is szemezgetek.

Abban persze mindenki egyetért, hogy több lakás kell, és ezek többsége akár szociális bérlakásként kiadó lehetne. Többen példaként emlegetik, hogy amikor az országnak kevésbé ment jól (1980 előtt bármikor), akkor százezres nagyságrendben épültek bérlakások. Ez ma is segíthetne a szegényebb rétegeken.

Kiváló ötlet, építkezzünk. Mi akadályozza ezt? Rengeteg dolog, villantsunk fel néhányat.

Habár az ír népsűrűség alacsony, a lakások, magánbirtokok területe jóval nagyobb, mint Magyarországon. A legtöbb zöld mezőn láthatsz kerítést vagy kőfalat. Nem véletlenül, ezek a látszólag néptelen területek ugyanis helyi farmerek birtokai, akik vagy használják azt, vagy nem - de hogy ház nem fog rajta épülni, amíg az ő birtokukban van, az biztos. Szóval terület lenne, de lehetőség nincs azokon építkezni. Többször emlegettük már példaként, hogy pletykák szerint a galwayi elkerülőt is mindig néhány területét féltő helyi farmer fúrja meg.

Szóval itt bizony tombol a demokrácia. Persze vannak durvábban gondolkodók is, akik azt mondják: ha kétszer annyi föld van a birtokodban, mint amennyit használsz, akkor a maradékot szépen elvesszük. Az állami beavatkozásban hívők azt mondják, az állam szépen vásárolja fel ezeket a területeket (ha kell, hozzon rá törvényt - tudnék mutatni egy országot, ahol egy hét alatt bármire tudnak írni egy ilyet ...), és építsenek rajta házakat, vagy adják oda azoknak, akik vállalják, hogy építkeznek rajta. Persze állami támogatással.

Tehát az első akadály a területhiány, de szintén gondot jelent a szigorú szabályozás. Itt bizony ha építkezésbe akarsz fogni, több körös ellenőrzéseken kell átmenned, és mindenféle hivatal által felállított, valóban szigorú szabályoknak is meg kell felelned, ha építkezni akarsz. Egy helyi példa, ami mondjuk nem magánház, de jellemző a helyi gondolkodásmódra: egy belvárosba tervezett hotel azért nem kapta meg az engedélyt az építkezésre, mert a hotel nem illene bele a városképbe ...

Azt már csak felvillantom, hogy Írországban jelenleg rengeteg ház áll üresen, amelyek kiadók lehetnének, ám tulajdonosaik valamiért nem akarják azokat kiadni. 

Rendben, akkor ne újat építsünk: nincs is terület, a jogi környezet is macerás. Tekintsünk felfelé! - mondják egyre többen. Nem sok olyan világvárost látsz manapság, ahol az épületek átlagosan egy-két emelet magasak: márpedig Dublin ilyen. De hogy helyi példát is hozzunk: a városközpont legmagasabb épületivel simán képes versenyezni egy karácsonyi vásárban felállított óriáskerék (és nem London Eye-méretre kell gondolni). Ha már a földön nincs hely terjeszkedni, miért ne építkeznénk felfelé? Panellakások építése, kihasználatlan irodaépületek lakóépületté alakítása, már létező épületekre újabb emeletek felhúzása - mind-mind olyan megoldások, amik segíthetnék a krízis megoldását.

Zárógondolatok

Ezek mind-mind kiváló ötletek, és igazából így leírva könnyen megvalósíthatónak tűnik a többségük: de mint tudjuk, a világ nem ilyen egyszerű. Hogy miért nem vág bele a kormány egy óriási lakásépítési programba, hatalmas állami támogatásokat adva az építkezőknek / vásárlóknak? Miért nem könnyítenek az új épületek felhúzásának szabályozásán? Miért nem adják ki az üresen álló épületek tulajdonosai a házaikat?

Sajnos nem tudom megmondani - ez egy borzasztó összetett kérdés még a szakértőknek is, nem hogy egy kocabloggernek. Szóval ha megoldást és hatalmas bölcsességet vártál ennek a posztnak a végén, sajnos most csalódnod kell. 

Én azt látom, hogy amolyan Pató Pál úr módjára várunk, és várunk. A lufi pedig csak nő és nő, amíg egyszer csak ki nem durran. Csak reménykedhetünk benne, hogy amikor kidurran, akkor az egy halk pukkanás lesz, és nem tízezreket magával rántó krízist és otthontalanságot fog magával hozni. 

Azt még zárásként megemlíteném: messze nem soroltam fel a probléma összes aspektusát - aki esetleg itt él, és utánaolvas a témának, biztos vagyok benne, hogy más elemeket is találna még, amiről írni lehetett volna. A poszt célja azonban nem egy kimerítő felsorolása volt a gondoknak, és a lehetséges megoldásoknak; hanem az, hogy rávilágítson a legáltalánosabb gondokra, és felvillantson néhány lehetőséget, amiben gondolkodnak a helyi okosok. Érdekes lesz látni, hogy a következő években milyen választ ad egy nyugat-európai ország ezekre a kérdésekre.