Szóval az első nap déli irányú túrája után másnap északnak indultunk, Connemara felé. Mivel a Kylemore Abbey az ottani nemzeti park bejáratától nem messze van, ezért a terv az volt, hogy megnézzük a kastélyt / apátságot / kolostort, majd utána meglátjuk, mi legyen a továbbiakban.

Mielőtt belevágnánk, nézzük is meg magát a célhelyet:

Egy kis történelemóra

A helyszín a Kylemore Abbey, melyet a XIX. század második felében építtette egy örökségből meggazdagodott amerikai úriember, bizonyos Mitchell Henry. Állítólag korát eléggé meghaladó technikákkal épült, igazi modern épült volt akkoriban. A kastélyban összesen 33 hálószoba található, így a rokonságot is bőven el tudták szállásolni, ha éppen arra volt szükség - Tegyük hozzá, hogy a szobák jó részét már maga a család is belakta, lévén 9 gyerekük született.

Sajnos azonban a feleség nem élvezhette sokáig a környéket, ugyanis néhány évvel az építés után, egy kairói nyaralás alkalmával összeszedett valamit, majd néhány hónappal később elhunyt. A férj a kastélytól pár perc sétára egy külön kis kápolnát építtetett feleségének, amelyet szerényen csak "kis katedrálisnak" hívnak.

Egy, a kastélyban olvasható anekdota szerint a XX. század első éveiben az akkori angol király, VII. Edward is meglátogatta a helyszínt - állítólag az épületet szerette volna megvásárolni, és az angol király helyi rezidenciájaként fenntartani. Amikor azonban meghallotta, hogy a terület fenntartása évente 40.000 fontba kerül (akkori árfolyamon), azt mondta: "Ez túl drága egy királynak!". Így aztán maradt magántulajdonban, persze a világháború itt is megváltoztatta a dolgokat.

1920-ban ugyanis a belgiumi Ypres-ből menekült bencések vásárolták meg a területet, új otthont kerestek ugyanis a világháború után némileg leamortizálódott apátságuknak. Vagyis az utolsó csaknem egy évszázadban a bencéseké a hely: a kastély egy részét iskolává alakították át, amelyben egyébként állítólag egészen 2010-ig tanultak diákok.

Ennek megfelelően, bár kívülről tényleg gyönyörű a hely, belülről azonban csak egy relatíve kis része látogatható, körülbelül 6-7 szobát lehetett bejárni.

És a képek ...

Ennyi mesélés után most már következzenek a képek. Az első három kép még útközben készült: a connemara-i táj önmagában megér egy misét, és egy-két napot. Útközben volt olyan körülbelül 20 km-es szakasz, ahol a tóparton mész végig, ember egy szál se, az út széle egyben birkasétáltató is, szembejövő autók csak 2-3 percenként jelentek meg, és közben olyan táj, ahol legszívesebben 100 méterenként kiszállnál bámészkodni egy kicsit.

Szóval ilyen bevezető után érkeztünk meg az Abbey-hez, amelyet hegyek vettek körül minden oldalról, de hogy ne legyen olyan "unalmas", egy saját kis tóval is rendelkezik a terület.

Látvány a bejárattól

Néhány kép bentről, a tó partjáról

És még két kép a bejáraton túlról:

A mini katedrális

Kilátás a viktoriánus kertből

A fallal körbevett viktoriánus kert körülbelül 1.5 km-re található magától a kastélytól, kényelmes sétával megtehető. Azok számára azonban, akiknek kevésbé van kedvük sétálni, fenntartanak egy 10 percenként közlekedő buszt, amellyel hozzák-viszik az embereket a kert és a kastély között. Ez egy elég barátságos funkció, és teljesen ingyenes, az ár benne van a belépőben. Hogy körülbelül mekkora a kert, az ezen a légi felvételen is jól látható.

Miután bejártuk a kastélyt, visszafelé indultunk, terveink között szerepelt ugyanis a február végén már meglátogatott terület élőben történő megtekintése. Ez alatt két dolgot tanultunk meg: egyrészt felesleges egy adott helyszínhez ragaszkodni, mert körülbelül 3-4 hasonló jön szembe egy jó 50 km-es körön belül; másrészt pedig nem árt pontosan lementeni a helyet, mert az egysávos út - birka - víz - hegy négyszögben könnyű eltévedni, és nem találni a helyszínt :)

A mai búcsúfénykép hazafelé, a Killary Fjordnál készült: bal oldalon a kijárat óceánhoz.