Kimerítő elemzéseink (értsd: megnézzük melyik posztot hányan nyitották meg) azt mutatják, hogy azokat a sport-specifikus posztokat olvassák a legkevesebben, amelyet nem kap fel egy-egy ismertebb blog. Minket ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy időről-időre tudósítsunk egy-két helyi sporteseményről. A célom az, hogy amíg Írországban vagyok, ellátogassak az itteni sportok mindegyikének legalább egy-egy mérkőzésére. Ezúttal a rögbi volt a soros (érted, soros ...).

A rögbit, mint sportágat az első ír labdajátékokkal foglalkozó posztunkban részletesebben is bemutattuk, ezért ezt most itt nem tennénk meg. Ráadásul a szabályokról is rengeteg jó videó van a youtube-on, érdemes felkeresni.

A sportág kedvelői abban a szerencsés helyzetben vannak így februárban, hogy az összeurópai bajnokság mellett épp fut a 6 nemzet tornája is. Ez utóbbiban az írek hasítanak, két mérkőzés után még veretlenek, és sanszos, és ha nem rontják el a következő két meccsüket, akkor bizony a Szent Patrik-napon lejátszott Írország - Anglia fog idén dönteni a kupa sorsáról. Tavaly ugye hiába verték meg az írek az utolsó körben az angolokat, addigra már kétszer is kikaptak, így lemaradtak az első helyről.

Viszont a 6 nemzet meccseit Dublinban rendezik, ami egy kicsit hosszabb túra lenne, én pedig csak egy rövidebbet vállaltam be ennek a sportágnak a kedvéért. A helyi stadionba mentem el, ahol a Guinness Pro 14 egyik bajnoki mérkőzését játszották.

Guinness Pro 14

A tavalyi posztban még azt írtuk: "Írország csapatai pedig egy "összeurópai" ligában szerepelnek ... négy ír régió csapata mellett 4 walesi, 2 skót, és 2 olasz csapat szerepel a ligában." Ez az idei szezontól kisebb - nagyobb átalakulásokon ment keresztül. Idén már 14 csapat van a ligában, és nem csak Európából: két dél-afrikai csapat is csatlakozott. Ez egyébként a világ második olyan rögbiligája, amely több kontinenst is magában foglal: az úgynevezett Super Rugby liga argentín, ausztrál, japán, új-zélandi és dél-afrikai csapatokkal indul.

A bajnokságot két hetes csoportra osztották: mindenki kétszer játszik a saját csoportjában lévő ellenfelekkel, és egyszer a másik konferencia csapataival. Ezen kívül, mindenki játszik még két további mérkőzést, a másik csoportban lévő, azonos országból érkező ellenfelekkel (nem véletlenül: nálunk is az ír - ír mérkőzéseken a legzsúfoltabbak a lelátók). Így tehát 21 mérkőzésből áll az alapszakasz.

A csoportelsők automatikusan az elődöntőkbe jutnak, a másodikak és a harmadik pedig keresztbejátszanak egymás ellen a negyeddöntőkben. A döntőt tavaly is és idén is az Avivában tartják, Dublinban. 

A mérkőzés, amire kilátogattunk, az alapszakasz 15. körének Connacht - Zebre meccse. A hazai csapat a négy ír tartomány egyike, amelynek központja itt van Galwayban, a Zebre pedig a két olasz csapat egyike. Mindkét csapat elég rosszul áll: a hazaiak 5 győzelem - 9 vereséggel, 13 ponttal lemaradva a rájátszást érő helyek egyikéről az ötödikek a csoportban. Az ellenfél még gyengébb: utolsók a csoportban, mindössze 3 győzelemmel, utoljára épp a mostani vendéglátókat legyőzve, még valamikor decemberben.

A mérkőzés tehát akár tét nélküli is lehetne, ám mindkét csoportból a három legjobb európai gárda elindulhat az úgynevezett European Rugby Champions Cup-ban, amely három liga legjobbjait tömöríti magában (amolyan rögbi bajnokok ligája). A helyi csapat pedig óriási versenyt fut az egyik, jelenleg 1 ponttal előttük álló walesi csapattal a bejutásért - úgyhogy minden meccs számít.

A meccs előtt

A helyi stadion mindössze 8000 fő befogadására alkalmas, ezek pár száz ülőhely kivételével mind-mind álldogálásra jogosítanak fel. A 8000 állóhely nagy része a két hosszanti oldali főlelátón húzódik meg, amelyekből ugyan mindkettő fedett, de az egyik oldalon a tető jóval magasabban van, mint az álló nézők nagy része, ezért az Írországban nem is olyan ritka téli vízszintes esőzések idején ez nem túlságosan véd.

A főlelátó alsó részén az állóhelyek, felette a VIP-szekció (catering, stb.) és a kommentátor-állások. A jobb oldali kisebb lelátó az ülőhelyes szekció.

Épp ezért, ismerősök azt javasolták, hogy legalább 30 perccel kezdés előtt érkezzünk meg, mivel az állóhelyeket érkezési sorrendben lehet elfoglalni. Kick-off 19.35, úgyhogy 19.00, érkezés a célhoz. Meglepve tapasztaltam, hogy akárcsak a futballmeccsen, itt sem kell hosszú, tömött sorokban várakozni a bejutásra. De ami még ennél is meglepőbb volt, hogy mindenféle embert láttál meccsre jönni, a 10 éves, apja mellett sétáló kissráctól a 70 éves nagypapákig - ez tényleg egy családi program. Ami viszont közös volt, hogy az emberek legalább 75%-án volt valami, a helyi rögbicsapathoz köthető szponzorációs termék. Sapka, kabát, mez, valami.  Mondjuk a helyi Intersportnak kizárólagos forgalmazói joga van ezekre a termékekre, és bizony igen jól meg is él belőle - itt lehet böngészni az árakat. A 10 eurós sáltól a 80 eurós kabátig minden van itt.

Ami viszont még meglepő volt: az ellenőrzés módja - illetve hiánya. Ez már a focimeccsen is feltűnt: nincs motozás, nem koboznak el semmit tőled. Emberek akkora esernyőkkel jöttek be a meccsre, amiket otthon már több száz méterre a stadiontól elvesznek tőled. Nem is gondolnak arra, hogy te majd ezzel kárt akarsz okozni valakinek.

Ha már bejutás, és ellenőrzés: a két kapu mögé is lehet állóhelyet venni - ez konkrétan egy körülbelül 1.5 méterrel megmagasított "domboldal" a kapuk mögött. Eső esetén semmi védettség.

Bemelegítés, a háttérben a "domboldal", ahová az olcsó jegyek szólnak. Annak a helynek az egyetlen előnye az, hogy simán meg tudod állapítani, a tojáslabdát sikerült-e a kapuba rúgni, vagy mellette ment el

Persze akinek oda szól a jegye, az ugyanazon a kapun megy be, mint a fedett lelátón szurkolók. És hogy hogyan különböztetik meg, ki mehet fel a fedett lelátóra? Hát így! (a lelátó neve Clan Terrace, ezért a Clan szó)

A baráti, családi jelleg a stadionon belül is megmaradt: hamburger 5 euró, sült krumpli 3.5 euró, sör 5 euró, külön pult a kávé- és teavásárlóknak. A szembeni lelátó mellé ha jól láttam még egy street food truck is kiállt. A gyerekeket Eddie, a sas (az ugrott be róla, hogy a fradistáknál valószínűleg őt is csirkének hívnák ...) szórakoztatta a meccs előtt - és közben is!

A pálya mellett egy kisebb csoport (többnyire gyerekek) dobos is felsorakozott, akik elsősorban a meccs előtt és a félidőben kaptak szerepet. A meccs előtt voltak még interjúk a pálya mellől, sőt, néhány nézőt is megszólaltattak az első sorokból: ki vagy, hogy érzed magad, mit vársz a mai meccstől, izgulsz-e. Szóval sablonkérdések, de a hangulat megalapozására jó volt. 

A félidőben aztán egy játék keretében a kapuba kellett rúgni a labdát a 22 méteres vonalról: három szurkolónak volt egy-egy próbálkozása, a győztes 1000 eurót kapott (volna, ha sikerül). Úgy szurkoltak nekik, mint a csapatnak meccs közben. Ezek a dolgok mind-mind hangulatfokóznak voltak jók.

A dobosok

Összegezve: itt nem szégyen, ha valaki nem elsősorban üvöltözni megy megy ki a meccsre, hanem közben mondjuk enni - inni akar, neadjisten még 1-2 szelfit is el akar lőni: szóval jól akarja érezni magát. Ez csak a futballszurkolók egy bizonyos rétegének bassza a csőrét Magyarországon is. Persze elismerem, hatalmas hangulatot ad az, amikor egyszerre több tízezer torok kiabálja ugyanazt a dalt, és ez fontos elem is.

Csak pont ezek a "mellékes" dolgok nem kellenének oda, hogy hülyének nézem azt, aki nem azért megy ki a meccsre, hogy a lelkét is kikiabálja, vagy mondjuk megeszik egy hot-dogot meccs közben.

A meccsen

Mindeközben persze a csapatok melegítettek a pályán. Öt perccel a kezdés előtt bevonultak az öltözőbe, majd előbb az ellenfél, végül a hazai csapat bemutatása jött. Gondolom nem kell különösebben ragoznom, hogy fújolás egy pillanatig nem hangzott el, az ellenfél csapatát is megtapsolta a közönség - természetesen azért kevésbé, mint a hazai kedvenceket.

Tavaly ezt írtuk a rögbiről: A játék egyébként keménysége ellenére állítólag meglepően lovagias, azt mondják, ritka a nagyon súlyos sérülés. Hát ez a meccs ezt 5 perc alatt megcáfolta. Az egyik vendégjátékos már az első támadás alkalmával úgy lent maradt a földön, hogy körülbelül 5 percig állta körül 4-5 ember az orvosi stábból, hogy aztán hordágyon vigyék le a pályáról.

Egyébként is, az orvosi stáb látszólag bármikor beszaladhat a pályára, akár játék közben is, ha épp nem arra megy a tojáslabda. Nem egyszer előfordult, hogy valaki lent maradt a támadó csapatból, és míg a csapat támadott tovább a pálya egy másik részén, az illetékest közben az orvosok ápolták. A játékmegszakításoknál a vizes flakonokat cipelő emberke is a pályán van, osztja a vizet (meg lehet a jótanácsokat is), de egyébként is, a csapatok a szünetek alatt többször is összeállnak egy körbe, és megbeszélik a teendőket. Sőt, a meccs közben volt egy olyan pillanat, amikor az egyik ilyen segítő rosszkor szaladt be, így majdnem telibe lőtték az előrerúgott labdával. Ilyet azért nem látni minden nap :)

Ezen a ponton kell elismernem: nem értek a rögbihez. Az alapvető szabályokat elolvastam, de ami egy kicsit is bonyolultabb, az már nem megy. Például a 80 perc végére sem sikerült eldöntenünk, hogy mi alapján dől el, melyik csapaté a bedobás joga az oldalvonal mellől.

Egyébként nekem úgy tűnt, néha maguk a jobban járatos nézők is nehezen követik az eseményeket. Épp ezért az egyik kapu mögött egy óriáskivetítőn megy a TV-közvetítés is, ahol a játékmegszakítás alatt a nézők azonnal visszanézhetik a lassítást. Úgy tűnik, itt (is) működik a videóbíró: az ellenfél egyik cél-ját (5 pont jár érte) például utólag vették vissza, mert mint kiderült, az egyik játékosuk előrefelé passzolt. Ezt körülbelül senki nem szúrta ki elsőre a közönségből, legalábbis nem volt nagy felhördülés.

Megy a meccs

Amit laikusként is meg tudtam állapítani, az az, hogy a "mi fiainknak" borzasztó meccse volt, gyakorlatilag nem volt olyan támadás, ahol ne ejtették volna ki a labdát, vagy ne adták volna el, a védekezésben meg folyamatosan eltolódtak (Pintér Attilát edzőnek!). Úgyhogy a végén már a nézők is kifejezték elégedetlenségüket. Fújolásra, netán anyázásra gondolsz? Neeem, ez itt a gentleman-ek sportja. A legdurvább bekiabálás a "fuck sake" volt, az egyik előttem ülő szurkoló pedig odáig ragadtatta magát, hogy egy eladott labda után az "idiots" (idióták) szót üvöltötte be. Fura szemmel is néztek rá páran, igyekeztem én is gyorsan felvenni a szúrós tekintetemet, nehogy rájöjjenek, hogy mifelénk ez nem káromkodás, hanem a biztatás egy mindennapi formája.

Még néhány érdekesség:

- Ezeknek a srácoknak akkora combjuk van, mint nekem a fejem. A fenti képen érdemes megnézni a legközelebbi srácot: ő a kisebb darabok egyike volt. De ezek között az arcok között volt nem egy, nem kettő olyan, akivel bizony nem szívesen futnék össze este egy elhagyatott utcán. Hihetetlen mekkora óriások ezek az emberek. Itt egy kép egy új-zélandi játékosról, amin épp hazája miniszterelnökével fog kezet.

- A pálya szélén a labdaszedő srácok külön kasztot alkotnak, ők az úgynevezett "ball team". Mindkét oldalon 4-4 srác felel azért, hogy játékmegszakításnál egy tiszta labdát minél gyorsabban odaadjanak a bedobásra készülő játékosnak. És ahhoz, hogy a labda tiszta legyen, egy-egy fehér törölköző van náluk! Na, itt sem lennék mosodás.

- Ez a meccs végül nem bizonyult akkora durranásnak, közel sem volt telt ház. 5004-en voltunk a 8000-es stadionban. Viszont a március végi BL-meccsre, amin egy angol csapat lesz az ellenfél, már csak a pálya mögötti "dombokra" kapható jegy. 

- Ja, és a végeredmény: 19-11-re nyert az ellenfél. Ennek ellenére mindkét csapatot megtapsolták a levonuláskor, és ahogy már a futballmeccs után is tapasztaltuk, "hazafelé pedig a családok békésen beszélgettek, a gyerekek vidáman szaladgáltak körülöttünk. Nem volt letargia, nem vizionálta senki a siralomházat." És szerintem ez ennek az egésznek a lényege.

Azért maradjunk annyiban, fura egy sport ez :) Kicsit a Forma-1-hez tudnám hasonlítani: az esetek nagyrészében itt is többet látsz a TV-ben, mint élőben. Ennek ellenére az írek nagyon élvezik, a saját csapatukat pedig látszik, hogy mennyire imádják. Szóval így van ez rendjén. Ettől még nem tartom valószínűnek, hogy állandó rögbimeccsre járó lennék a jövőben. Különben is, a GAA-szezon pedig már tart, most hétvégén pedig indul a másodosztályú futballbajnokság, na meg az MB1 :)