2017 nyara képekben 2.

Az első részben a városon belül készült képeket osztottuk meg, így most következzenek az országhatáron belül tett kimozdulások képei.

Geoládák

A nyári kimozdulás egy fontos programja a geoládázás. A város 100 kilométeres körzetében szerencsére százas nagyságrendben megtalálhatók ezek a tárgyak, így habár egyikőnk dolgozik a hétvégén, a másikónk ki tud egy kicsit mozdulni.

Szerintem még bővebben nem írtam arról, hogyan alakult ki nálunk a geoládázás, úgyhogy most pótoljuk is be. Először egy kollégámtól hallottam a játékról egy business trip-en: habár az első tapasztalatom csalódás volt, mert egy hídon körülbelül fél órán át kerestünk öten egy néhány centi méretű dobozt, és nem találtuk meg. Azonban már ekkor is megemlítettem otthon, hogy ez egy jó móka, és engem is érdekel. Aztán az élet másképp hozta, hétvégi ládavadászat helyett inkább stresszmentesítéssel foglalkoztunk - de ez egy másik történet.

A külföldre költözéssel párhuzamosan azonban ismét felmerült, hogy ki kéne próbálni a játékot - és azóta is töretlenül megyünk előre. Habár a 1.5 év alatt megtalált valamivel kevesebb, mint 50 láda nem tűnik túl soknak (vannak, akik több százat összegyűjtenek ennyi idő alatt), nekünk pont megfelel. A célunk mindössze az, hogy ha elmegyünk valamerre, ahol éppen útba esik egy, akkor keressük meg. Ha el tudjuk tölteni az időnket mással is, akkor nem stresszelünk rajta.

Ha pedig véletlenül nem tudjuk, hogy mit csináljunk a hétvégén, csak keresünk egy szimpatikus geoládát 20-30 km távolságra, és már meg is van a program! Nekem egyébként ez a kedvencem ebben a "játékban": olyan helyekre jutsz el általa, ahova magadtól valószínűleg el sem indulnál. Többnyire ugyanis fogalmad sincs arról, hogy adott hely egyáltalán létezik. Kihalt helyeken mész pár kilométert, majd olyan helyekre jutsz el, amire nem számítasz: számomra ez az egésznek a szépsége.

És ha már képes poszt, következzen egy montázs az elmúlt hónapokban találtakról. Látható, hogy méretük az 1-2 centiméteres, mágneses mikroládától (1-2 centiméter) a műanyag tubusokon át a nagy kajásdobozokig terjed. Egyébként tartalmuk "szabadon" fosztogatható, amíg pótolod körülbelül ugyanakkora értékkel. Akiket bővebben érdekel, itt regisztráljon! Egyébként van magyar közösség is, a geocaching.hu honlapon találtok több információt. Szeged például nagyon jól el van látva, ha hazamegyünk egyszer, biztosan folytatjuk otthon is. Aztán keresés közben csak óvatosan a muglikkal :)

geocaches_2017.png

De mivel ez még mindig egy fényképes poszt, nézzünk meg egy-két helyszínt, ahova a geoládák segítségével jutottunk el.

Az egyik ilyen helyszín az úgynevezett Drumacoo Church - a helyi tapasztalatoknak megfelelően ez a hely egy nem túl új kőtemplom (konkrétan 7. századi) romjait tartalmazza, amely mellé később egy helyi nemescsalád saját mauzóleumot épített. A templomot anno egy apácának, bizonyos St. Sourney-nek ajánlották, akiről egy kutat is elneveztek a temető mellett. A koordináták ehhez a kúthoz vittek, de természetesen úgy oldották meg a feladványt, hogy a temetőbe is be kell menned, ha meg akarod tudni a pontos helyszínt. Bizonyos ládáknak ugyanis nem tudod a pontos helyét, csak egy feladványt kapsz, amit ha megoldasz, megkapod a koordinátákat - jelen esetben a mauzóleum előtti táblán található X-ek számával kellett bűvészkedni.

Ide egy szombat délelőttön autóztam el: közel és távol senki, csak a temető, a mauzóleum, a kút, és én. Szerencsére mindenki egyben maradt, habár a lenti képen látható borulás sem tette kevésbé "furává" a helyet :)

img_20170617_085556.jpg

Aztán szerencsére a vihar elkerült, és mire megoldottam a feladványt, elsétáltam a kúthoz, és megtaláltam, amit kerestem, már valamivel jobb idő volt:

img_20170617_084959.jpg

Hiába, még mindig igaz az, hogy ha nem tetszik az időjárás, várj öt percet. Ja, egyébként a kútról nincs kép, mivel az kevésbé volt látványos, mint a leírás alapján várta volna az ember. Ennek ellenére azt a fél órát pont megérte.

De természetesen a partvidék is tökéletes geovadász-helyszín: a sziklák közé gyakorlatilag bármilyen méretű ládát el tudsz dugni. Ez a kép a galwayi öböl déli részét mutatja. Hazafelé sikerült összefutnom néhány helyivel, akik úgy gondolták, ki-ki a saját autójában ülve, egymás mellett megállva beszélik meg a világ dolgait. Különösebben nem zavartatták magukat, körülbelül 2 percet vártam, mire elindultak. Persze ilyen könnyen nem ússza meg az arra járó idegen - a szembejövő autóban ülő jóember velem is megállt csevegni! Na ezt máshol nem nagyon tudnám elképzelni.

img_20170617_093917.jpg

Hurrá, strandolunk!

Persze kikapcsolódáskét mást is csinálunk. Néhány héttel ezelőtt sikerült egy olyan gyönyörű napot kifognunk, hogy úgy döntöttünk, munka után bevágjuk magunkat az autóba, és elugrunk a tőlünk kb. 30 km-re található Loughrea nevű településre. Itt ugyanis található egy tó, amelynek a partján lehet strandolni. Úgyhogy pokróc, sör, kaja bedobva a kocsiba, és strandoltunk - mintha csak a Balaton partján lennénk, csak a kürtős kalácsos hiányzott :)

img_20170619_170828.jpg

img_20170619_185926.jpg

Ha valakit érdekel, itt a strandidő 20-25 fokot jelent. A víz hőmérsékletét inkább meg sem merném saccolni, én térdig gázoltam bele, addig tartott a bátorságom és a hidegtűrő-képességem.

Családi kirándulások

Persze nem csak ketten utazgattunk, ahogy említettük már korábban, mindkét család járt nálunk idén nyáron. Először következzen egy rövidebb, egy-egy képes összeállítás olyan helyekről, ahonnan már kaptatok képösszefoglalót korábban (az egyes helyszínek neve az adott blogposztra mutat!):

x1.JPG

x2.JPG

Ashford Castle

x4.JPG

x3.JPG

Killary Fjord, Írország egyetlen fjordja, a második képen a lazactelepekkel

x6.JPG

x7.JPG

Kilátás az ír Ópusztaszerről, Bunratty-ból

x5.JPG

Inis Mor

002.jpg

001.jpg

Silver Strand, és egyben egy újabb bizonyíték arra, hogy itt is van nyár - igaz, itt nem a bikiniben való fürdőzés a jellemző.

Limerick

Új helyeken is jártunk. Az egyik helyszín önmagában megér egy posztot, úgyhogy arról majd máskor. A másik célállomás a szomszédos nagyváros, Írország 3. legnagyobb városa, Limerick volt.

Irodalmat kedvelőknek az ötsoros versikékről lehet ismerős a város neve, mi azonban nem a verselés miatt utaztunk oda. Két megállónk volt: a XIII. században alapított kastély, valamint a mellette található XII. századi katedrális (na meg a geoládáik).

A kastélyban egy szerintem remek kiállítás vezetett végig minket Limerick és a kastély történetén, szóval bepillanthattunk egy kicsit az ír/brit történelembe. Néhány olyan név is előkerült, amelyről mi is hallottunk otthon - ám itteni szemmel nézve kicsit más szerepük volt a történelem folyásában.

Például maga a vár építettője, King John is egy általunk is tanult király: mifelénk Földnélküli János néven "futott", aki 1212-ben a Magna Charta Libertatum aláírójaként kerülhetett be kis hazánk középiskolás történelemanyagába. Az írek azonban mint a limericki vár építtetője emlékeznek rá.

Egyébként a sors fintora, hogy János maga sohasem járt a helyszínen. A várépítés még akkoriban sem ment olyan gyorsan, mint egy stadion felhúzása, királyunk pedig 6 évvel az építés parancsának kiadása után elhalálozott. Így a hely bár az ő nevét viseli, szerepe annak életében vajmi kevés volt. 

Az viszont biztos, hogy a XIII. századi építkezés megalapozta a város későbbi helyét, ami Írország leghosszabb folyójának, a Shannon-nak a torkolata köré épült. A vár maga egy kisebb szigeten áll: hiába, akkoriban ezek voltak a jól védhető helyek.

Persze amit jól lehet védeni, azt valaki meg is akarja támadni: ennek megfelelően a XVII. században jópár ostromot átélt a különböző ír-brit konfliktusok ürügyén. Érdekesség, hogy az utolsó ostromra 1922-ben került sor, az akkori szabadságharc keretein belül, a brit-párti és a brit-ellenes csoportok között. Azóta béke honol a területen, az 1980-as években pedig intenzív ásatások kezdődtek, aminek köszönhetően feltárták a régmúlt eseményeit, és a régi várfalakat.

A kiállításon egyébként szóba került még VIII. Henrik, I. Erzsébet, Oliver Cromwell, és Orániai Vilmos is - de ennyit erről, nem szeretnék történelem órába belemenni. Egyrészt van erről elég forrás az interneten, másrészt majd írok erről külön történelmi posztot, ha egyszer rászánom magam, harmadrészt meg a többséget úgysem érdekli :)

Azért hozzátenném, hogy rengeteget dob a kiállítások minőségén, hogy minden interaktív: rengeteg digitális anyagon keresztül követheted végig a csatákat, a város területének változását; megfoghatsz régi dolgokat; virtuálisan "szóba elegyedhetsz" a vár régi lakóival; aki nem szeret olvasni, annak 3-5 perces videókban összefoglalják az egyes szekciók történeteit - szerintem ez rengeteg dob az alapvetően száraz tényeken, és sokkal élvezhetőbbé teszi mindenkinek.

De még mielőtt ti is megunjátok az olvasást, íme néhány kép:

20170711_161753.jpg

20170711_163446.jpg

Ezen a képen látható az a terület, ahol sikerült feltárni a vár legrégebbi, XIII. századában épített részét. A háttérben a katedrális magasodik.

20170711_165118.jpg

A bátor jelentkezők még a kardforgatást is kipróbálhatták

img_20170711_163324.jpg

Kilátás az egyik toronyból

Nem bírom ki, hogy ne említsem meg a háttérben látható stadiont: természetesen nem futballra, hanem a gaelic sportokra használják. 50.000 fő befogadóképesség, az ország 3. legnagyobb ilyen stadionja.

img_20170711_181006.jpg

Ez pedig a város látképe: be kell ismerni, látványra sokkal nagyvárosiasabb, mint Galway - viszont a helyiek elmondása szerint a két város hangulata és kultúrája összehasonlíthatatlan, és nem Limerick javára.

img_20170711_174034.jpg

Az utolsó kép már második megállónkon, a helyi katedrálisnál készült, ami légvonalban körülbelül 300 méterre fekszik a vártól. Szívesen leírnám, hogy ez az ország legrégebbi katedrálisainak egyike, de az az igazság, hogy errefelé holmi 850 évvel (alapítás: 1168) nem nagyon lehet labdába rúgni a vének tanácsában. Szóval nevezzük az épületet középkorúnak.

Sajnos épp lemaradtunk arról, hogy bejussunk, a hely este 6-kor zárt. Viszont TripAdvisor-kommentek alapján nem jártunk rosszul vele: a belépés nem ingyenes, cserébe viszont igen elhanyagolt az épület. Azt viszont több helyen is külön kiemelték, hogy a képen is látható nyugati kapu a katedrális legősibb részeinek egyike - épp ezért nem is nagyon használják már manapság, csak ünnepekkor. Állítólag az ezen a részen található köveken még a mai napig láthatók a középkorban itt állomásozó katonák kardjainak nyomai: az ősi legendák szerint ezeket a köveket használták arra, hogy megélezzék kardjukat.

Reméljük ma is sikerült hozni egy-két érdekességet. A posztsorozatnak lesz még egy harmadik, előreláthatólag befejező része, melyben idei legnagyobb nyaralásunkat vesszük górcső alá: Észak-Írországba látogatunk!

Címkék: fényképek